A napszemüveg feltalálása

A napszemüveg 2019 elején

Itt a tavasz, jön a nyár, végre hosszabbodnak a nappalok és egyre többször süt a Nap. Oké, még sokszor fúj a szél, de az embernek most már egész sokszor van alkalma Napfürdőt venni. Év elején mindig megjegyzem magamnak az első napot, amikor egy egy buszmegállóban állót a Nap felé fordulva látok lehunyt szemmel. Egy svéd ex-kolleganőm szerint ez náluk sokkal nagyobb horderejű jelenség, hiszen tovább van sötét, a nappalok is nagyrészt feketét és a nyár se tart olyan soká, mint nálunk. De mindenesetre itthon is jellemző, hogy az ember megörül a tavasznak, előkapja az összes olyan ruhát, ami miatt meg fog fázni és napozgat. Van, akin már ilyenkor napszemüveg van, mert annyira érzi a feelinget.

Lassan két évtizeddel az ezredforduló után járunk, már már az is megszokottá válik, hogy az éjszakai szórakozóhelyeken a bulizó ifjúság napszemüveg táncot jár, mert az annyira része az öltözéknek, hogy a pincében se vesszük le. Persze, bárkit megkérdeznénk, mire jó, első válasza az lenne, hogy védi a szemünket. Végül is van benne valami, nem mondta, hogy a fénytől. És ami ma már egy divatos kiegészítő, eredetileg teljesen funkcionális eszköz volt.

A napszemüveg nagytestvére

A napszemüveg nem tárgyalható anélkül, hogy a szemüvegről magáról szót ne ejtenénk. Elvégre az emberek már az ókorban is rájöttek, hogy kristályok görbületét kihasználva javíthatnak a látásélességükön – elvégre a távcső is már mióta létezik eszköz. A nagyobb probléma érdekes mód még csak nem is az volt, hogy megfelelően tudják csiszolni ezeket a kristályokat. Elvégre a kicsivel jobb látásért is megérte volna a vesződést. A nehézség sokkal inkább abban rejlett, hogy hogyan rögzítsék. Így hiába volt meg a látást javító technika, amíg ki nem fejlődött az a finom művelés, amivel a keretet meg lehetett csinálni anélkül, hogy le ne szakadna a súlyától az ember orra, nem volt szemüveg se.

Érdekes módon a szemüveg megjelenésével nem indult meg egy időben a napszemüveg elterjedése és használata. Persze ez betudható annak is, hogy a szemüveg népszerűsége sokáig nem volt töretlen, illetve egy darabig megfizetni se volt olyan könnyű. Ezt a napszemüveg mai divatosságára gondolva nehéz elképzelni, hiszen ma még a szimpla okulárék is kezdenek egy szexepilt kikönyökölni maguknak a fáradhatatlan marketingjükkel. Mi hozta meg hát az áttörést?

A napszemüveg iránti igény

Így van. Persze az is lehetne az igény, hogy a napszemüveg menő és jól áll, de elsődlegesen még meg kellett valakinek teremtenie ezt a mítoszt a napszemüveg köré. Nem is gondolná az ember, de az igény, gyakorlatilag már évezredek óta létezik. Ókori Kínában is festették az üvegeket, ma is mindenki tudja, hogy a Napba kormozott üvegen át nézünk, pedig ez semmiképp sem egy huszonegyedik századi mondás – előbb találjuk meg a mobilunkat, mint egy szál gyertyát..

Nem, a napszemüveg már az inuitoknak is jól jött volna kétezer évvel ezelőtt. Az északi sarkkör végtelen hómezőin ugyanis könnyen megteremtődnek a feltételek a hóvaksághoz. A hóvakság gyakorlatilag az a szemnek, mint a bőrnek egy súlyos leégés. Ahogy a Nap láthatatlan tartományban megbúvó sugarai kártékonyak a hámszövetre, úgy a beérkező Fény a szemnek sem tesz jót. Egyrészt az Északi sarkkörön fehér éjszakák vannak nyáron, tehát sokáig vannak kitéve a Nap mind kártékony, mind jótékony sugarainak, másfelől ott a végtelen hómező. Gyakorlatilag erről kapta a nevét maga az állapot is. Síelők nagyon jól tudják, hogy tud vakítani a hó. Ahogy szinte minden irányból visszaverődik a fény, gyakorlatilag a szem is duplán kapja az áldást. Nem véletlenül kezd az ember ösztönösen hunyorogni. Az inuitok anno szaruból, csontokból alakítottak ki az arcukra simuló formákat, amit általában a fejükre kötöttek. A szaruba egy vízszintes vékony rést vájtak. Eleget ahhoz, hogy az ember azért lásson egy bizonyos sávban, viszont a szembe érkező sugarakat így igen nagy mértékben csökkentették.

A huszadik században ilyen probléma a Nyugati országokban ugyan nem merült fel, viszont megjelentek az első vadászrepülők, harci légi egységek. Odafent pedig – akár fapadossal is, ha valaki repült már, megmondhatója – nagyon sok a fény. Az amerikai légierő keresett először megoldást arra, hogy a pilótái úgy működtethessék a gépeiket, hogy a felhőkről visszaverődő fény mellett is hosszan bírják a szolgálatot.

A hadsereg hozzájárulása ezzel azonban még nem ért véget, a polarizált lencsét is nekik köszönhetjük, sőt, ugyanígy a pilótáknak. Ugyanis odafönt nem, hogy sok a fény, ráadásul állandóan megcsillan a műszerfalon. Olyan anyagot, ami nem csillog, és minden gépet eszerint átszerelni nehezebb volt, mint összehozni a polarizált lencsét, bár ezutóbbinak jóval több időre volt szüksége, hogy divatba jöjjön.

A napszemüveg aztán divat lett

A hidegháborúra kivirágzott hadsereg kultusz sokat segített abban, hogy a napszemüveg a keménység, férfiasság szimbóluma lett. Egy idő után a filmvásznon is megjelent, ettől kezdve pedig végleg a vonzerőt hivatott közvetíteni. A nők se kívántak kimaradni a jóból, a férfias ruhákat, nadrágot magukra kapó fiús csajokhoz kifejezetten jól passzolt a vad és csábító napszemüveg. Nem hogy divattá vált, különféle ágakat nemzett, mint például a hobók mai napig klasszikus kerek szemüvegei.